Ha nincsen gáz a lakásban, milyen vízmelegítő jöhet szóba?

Nemrég költöztünk be az új otthonunkba, de mielőtt eljuthattunk volna ide, sok kérdés merült fel. Hogyanokról és miértekről szólt az ezt megelőző néhány hónap, amíg minden a helyére nem került és flottul nem működött. A vízmelegítő is egy ilyen kérdés volt. A lakásunkban nincsen gáz, ezért más megoldást kellett találnunk. Szerencsére már sokféle megoldás született a víz melegítésére, s a legtöbbnek nincs szüksége tűzre vagy gázra, bár az ötlet a 19. századig váratott magára. 1896-ban pedig megjelentek a vízmelegítők is. Azt hinnénk, hogy az elektromos vízmelegítő valami új találmány, de igazából már a múlt században is fénykorukat élték. A szigorodó szabályzások miatt pedig reneszánszukat éli ezt a technológia – nagy örömünkre, hiszen ez azt jelenti, hogy költséghatékonyan elégíthetjük ki komfortérzetünket. Márpedig, ami engem illet, nagyon szeretek egy kád forró vízben ázni. Számomra a melegvíz hiánya rosszabb, mint amikor elmegy az internet – pedig tudjuk, hogy anélkül gyakorlatilag megáll az élet. Tudni lehet, hogy egy kádfürdő nagyjából 100-120 liter vizet jelent, egy zuhanyzás 40-60 litert, míg a kéz-és a fogmosás 3-8 litert igényel. A vízmelegítőnk kapacitása sajnos hely függvénye is, de ez már egy másik alcímhez tartozik.

Az elektromos bojler lehetővé tette, hogy maximális legyen otthonunk komfortszintje anélkül, hogy szívnánk a fogunkat a számlák miatt és be kellett volna vezetnünk a gázt. Elektromos berendezésekből is vannak átfolyós és tároló rendszerek. Hozzánk az utóbbi került beüzemelésre, s csak egyetlen problémám van vele.

Miért kellett mégis kompromisszumot kötnünk vízmelegítő ügyben?

Mint említettem, szeretem, ha a fárasztó nap végén egy kád forró, illatos vízben lazíthatok. A szülőktől való külön költözéssel ennek félig-meddig vége szakadt. A lakásunk afféle „innen elindulhatunk az életbe” kuckó, ezért méretében sem nagy. Két embernek tökéletes, kiváltképp azért, mert így félre tudunk tenni az építkezésre. Sőt, tapasztalatszerzésnek is remek volt, mert a legtöbb dolgot saját kezűleg csináltuk meg, intéztük el. A víz és a szükséges berendezések bekötése persze nem ilyen volt. Azt szakember végezte. De nekünk kellett kiválasztani a bojlert, ami elektromos és tárolós. A helytakarékosság miatt pedig mindössze 40 literes a tartály. Sajnos ez a mennyiség nem tölt meg egy kádat, de azért sajnáltatni sem akarom magam, így sincs rossz dolgom. Jól kell adagolni. Ráadásul a gépezet annyira jól működik, hogy mire kiszállok a kádból már újra van minimum egy zuhanyzásra való adag melegvíz benne, amit pedig a párom értékel. Ő víztakarékos, zuhanypárti.

Tehát a hely megtudja kötni az ember kezét, amikor vízmelegítőt választ. Normál esetben a készülék a fürdőszobában van, esetleg a „kazánházban”, a mi esetünkben egy kisebb tárolóhelyiségben kapott helyet, ami a lépcsőházban található lépcső alatti, szűkös helyet jelenti. Vagyis nincs két négyzetméter az egész, és nagyon alacsony. Tényleg csak tárolásra alkalmas. Ott van a porszívó, a dobozok és még sok olyan dolog, aminek a polcokon és szekrényekben nincs helye.

Nem ugrik meg a villanyszámla a vízmelegítő miatt?

Túlzás nélkül mondhatom, hogy maximálisan kihasználjuk az elektromos áramot, az azzal működő berendezéseket (beleértve a fűtést, padlófűtés, törölközőszárító radiátort, főzőlapot, konzolt, munkaeszközöket, amik 0-24-ben mennek etc.) és még így sem szalad az égbe a szemöldökünk a villanyszámla láttán. Ennél elégedettebbek már csak akkor lehetnénk, ha napelemek segítségével lefaragnánk még két nullát, s a számlánk így szemtelenül kevés lenne. Ehhez persze megfelelő berendezéseket kell venni. A különböző kategóriákba eső készülékek persze az árakban eltérnek a Ventil vízmelegítő típusok között, de tapasztalatból mondom, gyorsan visszahozzák az árukat. Abszolút megéri kicsivel többet költeni, mert így hosszútávon spórolunk.

Miért épp tárolós vízmelegítő?

Mondanám, hogy a víztakarékosság miatt, ami alapvetően igaz is, kivéve a kádfürdő részét. Az átfolyós rendszerrel az a probléma, hogy nálunk egyrészt nem lehetett volna kiépíteni, másrészt mindketten utáljuk, ha fürdünk és közben a másik elkezd mosogatni, akkor egyszer csak jéghideg víz folyik a csapból. Másrészt az energiafelhasználása egy ilyen szerkezetnek sokkal nagyobb, ha ugyanazt a vízhőmérsékletet akarjuk, mint amihez szoktunk. Árban is kedvezőbbnek bizonyult a tárolós megoldás. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez lenne az egyetlen működő megoldás. A mi helyzetünkben ez volt az a megoldás, amit árban is kedvezőnek találtunk és a komfortunkat is megfelelően szolgálja.