Az argentin dog hazája

Kevés ország van, amelyik annyira megfogott volna engem, mint Argentína. A pampák gauchói, az utánozhatatlan finomságú marhasteakek, a pasiknak Maradona és Messi futballjátéka, a tüzes és drámai tangó, Patagónia gleccserei és a Tűzföld, az Iguassu-vízesés, Bariloche tóvidéke, vagy az Andok méltóságteljes vonulata. Buenos Aires európai hangulatú utcái, a tarkabarka színek, a kávézók forgataga, az utcán tangózó párok látványa, no és persze a Casa Rosada feledhetetlen élmény, akárcsak a tavasszal, azaz novemberben levendulaszínű virágfelhőkbe boruló jacaranda fák. No és persze az argentin dog.

Argentinában és Argentinának mindenből csak egy van, de az fantasztikus. Az argentin marha húsa utánozhatatlan, és akárhány féle módon is készítik, felismerhető. Egyetlen táncuk, a tangó világhírű. Magával ragadó, mesés, a társastáncok királya, a szerelem, férfi és nő egysége, az erotika igazi szimbóluma. A jacaranda fák virágzása legalább olyan szépséges, de méltatlanul nem olyan híres, mint a japán cseresznyefák virágzása. Casa Rosada is csak egy van a világon, ahogy Evita is csak egy lehetett. Az az Evita, akinek életét filmre vitték, megzenésítették, és akinek szerepét Madonna játszotta el. Az az Evita, akiért még ma, évtizedek múltán is rajonganak az argentinok. És egyetlen kutyafajtájuk van, az argentin dog.

A huszadik század kutyája

Az argentin dog bizonyos nem ősi fajta, de az argentinok nem is akarnak ezzel dicsekedni. Ők büszkék Dr. Antonio Nores Martinezre, aki az 1920-as években alkotta meg ezt a csodálatos kutyafajtát. Martinez célja nem volt más, mint egy kemény, ellenálló vadász- és őrkutya kitenyésztése. Olyan ebet szeretett volna, amelyik képes felvenni a harcot az argentin vidék őshonos vadállataival, a vaddisznóvaél pumával, jaguárral. Persze voltak kutyák a dél-amerikai földrész ezen országában, de egyikük sem birtokolta egymaga az összes tulajdonságot, amelyet Martinez szeretett volna, hiszen számára az is fontos volt, hogy a kutya stabil, megbízható családi eb is legyen.

A tenyésztési munka alap pillére az úgynevezett Cordoba-i harci kutya volt, de használta a német dogot a méret és a fej, a pireneusi pásztorkutyát a fehér szőrzet és a jó alkalmazkodóképesség, az angol bulldogot és a bullterriert a kutyakitartás és a szívósság; a bordói dogot az erős állkapcs miatt, és került egy kis pointer vér a szaglóképesség, és egy csepp ír farkaskutya a gyorsaság miatt. A korona az alkotáson a boxer lett intelligenciája és barátságos természete miatt. Megszületett az argentin dog.

Az argentin dog – az igazi macsó

Az argentin dog bizony az igazi macsó megtestesítője. Izmos, erős, védelmező fajta, de gyermekien kedves lélekkel, szeretettel teli természettel. Kemény, kitartó, nagyszerű vadász, a család és a gazda hű őrzője és védelmezője, de ha akar, tud bújós és kedveskedő is lenni. Olyan fajta, amely napjainkban is eredeti funkciójának megfelelően él, azaz vadászik és őriz, legalábbis őshazája legtöbb területén még így tartják.

Az argentin dog azonban minden kedvessége ellenére sem való gyenge és határozatlan gazdának. Igazi macsó ebben is, hiszen jó tulajdonságait csak megfelelő neveléssel, életen át tartó szocializációval, a szükséges mozgás és a kellő elfoglaltságot biztosításával lehet kihozni belőle. Ha a kellő kimozgatással – sporttal, futással, secúval, munkával – le tudja vezetni felesleges energiáit, az argentin dog igen kellemes és kedves társ lesz, aki tűzbe megy családja tagjaiért.

Az argentin kaland, aminek az argentin dog itta meg a levét

2006-ban eljuthattam Argentínába, mégpedig az FCI által rendezett kutya világkiállításra. Abban az időben valamiféle rejtélyes módon a brazilok jobban muzsikáltak az argentin dog tenyésztésében, azaz jobb küllemű kutyáik voltak.  Olyasféle harc alakult ki a két ország tenyésztői között, mint ami a focijukban is ismeretes évtizedek óta. Versengés volt hát a kiállítási ringekben is. A négynapos rendezvénysorozat első két napján, a szimpla CACIB kiállításokon nem is volt gond. A harmadik napon zajlott a karibi és dél-amerikai térség szekció kiállítása, azaz az Európa-kiállításnak megfelelő rendezvény. Bizony, ennek már nagy tétje volt, hát a harc is elkezdődött. Hírek szerint az argentin dog tenyésztők összeverekedtek egymással a ring mellett, aminek az lett a vége, hogy a szervezők a rendőrséghez fordultak a rend biztosítása érdekében. A negyedik napon, a világkiállítás napján a kanokat és a szukákat két ringben bírálták. A kanokat egy nagyon neves, az argentin dog fajta szakértőjének számító német bíró kapta feladatként. Tőlem nem messze, egy ringgel arrébb zajlottak a bírálatok, a ring négy sarkán négy rendőr volt hivatott a rendet biztosítani. Persze a forró vérű, temperamentumos brazilok és a fajtagazda argentinok nem bírtak magukkal, és kitört a verekedés.

Az argentin dog történetének vége

Én csak arra lettem figyelmes, hogy a fejem felett alumínium székek repülnek, és törnek a nem messze levő, tápokat áruló stand vitrinjei. A bírálatok persze a többi ringben zajlottak tovább, mígnem egyszer elkezdtek minket kifele terelni a hangárokból, melyeknek addigra kinyitották hatalmas ajtajait. Mire kiértünk, könnyünk potyogott, mart és égett a torkunk. Sose tudjuk meg, hogy a verekedők, vagy a helyzetet kezelni nem tudó rendőrök hajítottak el egy könnygáz gránátot, de tény, hogy megismerkedhettem életem első könnygázával. Nem volt kellemes élmény. Amikor végre kaptunk levegőt, mindenki elkezdte menteni a bent maradt, boxokban, ketrecekben várakozó kutyákat, majd a rendezvényt felfüggesztették. A rendőrség bombakereső kutyákkal járta át a területet, mi pedig kávézókban várakoztunk. Közben otthonról mindenkit pánikszerűen hívogattak, mert Amerikában az egyik híradóban azt mondták be, hogy az Al Kaida terroristái bombát robbantottak Buenos Airesben, a kutya világkiállításon. Ez persze nem volt igaz, hiszen egyszerűen az argentin dog tenyésztők latinos, macsós módon kezelt vitája zajlott.

A kaland vége az lett, hogy az argentin dog fajtát kizárták a további bírálatok alól. Nem adták ki a világgyőztes címeket, így a hagyományokkal ellentétben abban az évebn a Best in Show ringbe nem kerülhetett argentin fajta. A tenyésztők harca miatt nem álhatott dobogóra a csodálatos, büszkeségre méltán okot adó argentin dog.